Újkor
Reneszánsz építészet
A legkorábbi épületek, amelyek reneszánsz jellegzetességet mutatnak, Firenzében találhatók, a Filippo Brunelleschi által tervezett Santo Lorenzo és a Pazzi-kápolna. A Santo Spirito előcsarnoka a fényesség és a tágasság megjelenítésében új felfogást nyitott, ami jellemző volt a korai itáliai reneszánszra 1420-tól 1500-ig. Az építészet a humanista filozófiát tükrözi, a világosság és a tiszta elme szembeállt a középkor sötétségével és boszorkányságaival. A klasszikus antikvitás újjáélesztését a legjobban a Ruccelai palota tükrözi, az oszlopok itt a klasszikus sorrendet követik, a földszinten dór, az első emeleten ión, a másodikon pedig korintoszi stílusúak.
A reneszánsz stílus teljességében 1500 körül, Rómában bontakozott ki, ahol felépült a Szent Péter-bazilika, a kor leghíresebb építménye. EredetilegDonato Bramante tervezte, aki az egyik legkeresettebb építész volt abban az időben, de az épületen végül majdnem minden ismert reneszánsz művész is dolgozott, köztük Michelangelo is.
A késő reneszánsz kezdetét 1550-ben a kolosszeum-motívum megjelenése jelentette, ahol az épület homlokzatát két vagy több emelet magasan díszítették az oszlopok.
Barokk
A barokk építészet legfőbb alkotásai egyértelműen a templomok: ezek a monumentális építmények rendkívüli díszítettségükkel, aranyozásaikkal, márványdíszeikkel az egyszerű hívőket voltak hivatottak elkápráztatni és ráébreszteni a római katolikus Anyaszentegyház hatalmára és nagyságára.
A barokk építészet egyik alapmotívuma a csigavonal volt, amely elsőként a Vignola által tervezett Il Gesu templomban (Róma) vált uralkodóvá. Az addigi geometrikus formák helyett bonyolultabb, hajlított alakzatok jönnek létre, mind az alaprajzok, mind a homlokzatok, mind az épületbelsők kialakításánál, így is transzcendenssé, mozgalmassá téve az építményeket.
A barokk építészek gyakran éltek az illúziókeltés módszereivel: díszítményeikkel, festményeikkel sokszor megnövelték a teret. Ilyen megoldás például a templomok homlokzatának volutája, mely a tornyot köti össze hullámvonalban a főhajó teljes szélességével, hogy úgy tűnjön, mögötte is tart az épület. A világi épületek (paloták) esetében gyakran találkozhatunk mennyezetre festett kupolabelsővel, noha toronnyal nem; ugyanilyen szerepet töltenek be a különböző kastélyok tükörtermei, melyek bizonytalanná teszik az embert.
Historizmus
A kiegyezést (1867. május 29.) követő időszakban jelentős fejlődés,és városiasodás ment végbe hazánkban, melynek a leglátványosabb eredményei Budapesten voltak észlelhetőek, bár Kassán, Szegeden, Temesvárott, Aradon, és Kolozsvárott jelentős bérházépítési munkálatok indultak meg.
A legtöbb beruházást a Fővárosi Pénzalapból finanszírozták. Ebben az időszakban épült Budapesten a legtöbb sugárút,körút és a nagyszabású középületek is. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével megkezdődött az útvonalak szabályozása is.
1871/72 -től a József Politechnikum Királyi József Műegyetemként működött tovább. 1879-ben megalakult az Állami Középipartanoda.
Városi villák és bérpaloták:
- drágák voltak,rengeteg technikai újítás volt bennük (például vezetékes víz), minden nemű luxus elérhető volt a bérházakban is (istálló, kocsiszín), ezzel próbálták a gazdag polgárságot arra ösztönözni, hogy a vidéki házak helyett inkább költözzenek az oly' sok lehetőséget kínáló városba. A bérpaloták szintezése ugyanakkor kifejezte a torlódott társadalmat is: a legalsó szintek a dzsentrirétegé voltak. Ezek rendelkeztek a legtágasabb helyiségekkel, kívül kovácsoltvas-erkélyek jelezték a társadalmi hovatartozást. A bérpaloták szintjein felfelé haladva egyre szegényebbek kaptak lakást. A luxus fogalma ugyanakkor azt jelentette, hogy minden szinten egy angol WC kapott helyet, ám még ez óriási lépés volt higiénia szempontjából.
Villák és nyaralók:
- Budapesten az Andrássy út külső szakaszán és a Thököly út Zugló felőli részén épült a legtöbb villa
- a nyilvánosan látogatható terek az épület földszintjén, a többi, általában privát szférának tekinthető szoba az emeleten volt
- általában németországi/itáliai neoreneszánsz, eklektikus stílusúak
Szállodák:
- minden nagyobb városban volt legalább egy szálloda, ami kielégítette a turisták igényeit
- általában a központ közelében, esetleg a vasúthoz vezető úton épültek
- különféle termekkel voltak ellátva
- legtöbbjük fel volt szerelve lifttel, központi fűtéssel, telefonnal és távíróval is
Munkáslakóházak:
- általában a cégek építették őket alkalmazottjaik elszállásolására
- a legtöbb ilyen lakóházat a MÁV építtette
Templomépítészet:
- felekezetenként változó,általában sokszínű, egyedül a zsinagógák tartották meg eredeti formájukat
- a keresztény templomok általában eklektikusak
Kulturális és sportlétesítmények:
- a színházak korszerűsítése, kiállítások megnyitása (sokszor pavilonos formában)
- a Magyar Királyi Operaház megalakulása (a színházak nem feleltek meg az elvárásoknak)
- a Nemzeti Tornacsarnok megépítése
- fürdők,és kisebb sportegyletek épületei
- egyetemek, főiskolák (ELTE-BTK épülete, Műegyetem épülete)
Kórházak:
- megnő a városokban a rossz körülmények között élő szegények száma, így szükségessé válik a kórházak építése
- pavilonos szerkezetű kórházak megjelenése például Szent István Kórház (Bp.)
Pénzintézetek:
- 1867 után sok vállalkozást indítanak, így nőtt a bankok és hitelintézetek száma
- általában előkelő tereken épültek
Kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági épületek:
- pályaudvarok,gyárak építése (Nyugati Pályaudvar, Keleti Pályaudvar)
Az állandó Országház:
- pályázatot írtak ki, melyben egy bizottság döntött a tervező kiléte felől
- Steindl Imre neogótikus pályamunkája lett az első helyezett
- az építkezéseket 1885-ben kezdték, az épületet 1902-ben már használták, de csak 1904-re lett teljesen kész.